Problémák a fa alatt...

Ez most összejött az ünnepekre. Balhék otthon, szülők között. Menekülés, menekítés másik lakásba. Szívembe tőrt vágott a szerelem. Tegnap megtudtam, hogy az egyik ismerősöm testét a Balatonból szedték ki. Sikersorozat Karácsonyra, egyenesen a Jézuskától... Nem szeretem az ajándékokat, megtarthatta volna nyugodtan az összeset. Nem kívánom senkinek. Visszaküldeni meg nem lehet, mondván, hogy a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadnak el. Úgyhogy a problémák maradnak... Csak én megyek... Hogy hova? Még magam sem tudom. El...

U.I.: Szeretetben gazdag, kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok mindenkinek...

Ide illik

ákos : Csak Te vagy

Csalódtam bennük és mindenben,
Csalódtam bennük csak benned nem,
Új lángok égnek a szívemben.

Sokat tanultam tőled,
Tanultam hinni és várni,
Erőt merítek belőled,
Ezt nem is értheti bárki.

Titok vagy, nekem megfejthetetlen,
Taníts a szavakra, emelj fel engem!
Tiéd vagyok, őriz a lelkem.

Amit nekem adtál, azt én elfogadtam,
És hittem benned, pedig nem is tudtam,
Hogy hitem örökre megmarad,
Semmim sincs, csak Te vagy,
Csak Te vagy.

Utadat álmok szegélyezik,
Benned a békesség uralkodik,
Hívnálak én is, maradj ma itt.

Táncoló árnyék szobám falán,
Oltalmazz engem, vigyázz ma rám,
Velem vagy mindig, ha szóra nyílik a szám.

Amit nekem adtál, azt én elfogadtam,
És hittem benned, pedig nem is tudtam,
Hogy hitem örökre megmarad,
Semmim sincs, csak Te vagy,
Csak Te vagy.

Nem tudom miért másoltam be ezt ide, csak úgy érzem, hogy ide illik...

Önző vagyok...

Önző vagyok, vágták ma a fejemhez. Önző vagyok, mikor az egyetlen nőnek, aki mellett el tudnám képzelni az életemet, azt mondom, hogy legyen boldog. Belém rúgtak, pedig már a földön feküdtem... Belém rúgott az, akitől nem vártam volna. Belém rúgott, akiért az életemet odaadnám. Még most is... Megforgatta szívemben a kést, és én ez után is Érte halok meg. Hogy boldog legyen. Boldogság... nekem nem jutott. Csak látszat volt csupán, egy álom, amiből felébresztett a fájdalom, a magány, a szenvedés... Önző vagyok, mert ez alatt az álom alatt megtettem mindent, hogy neki jó legyen, még akkor is, ha közben mndenki mással összevesztem. De én önző vagyok... Hát ez van. Hagyom, hagyok mindent, magamat is, bár utóbbit már rég elhagytam. Érte. Önző vagyok...

Feltámadt a Remény

Feltámadt a Remény,
Látom ragyogását,
Feltámadt a Remény,
Újra hallom hangját:
Ne búsulj, ne félj,
Légy erős, bizakodj,
Ne bánkódj, Remélj,
'Hisz erre vagy hivatott.
Hallom mit mond, rájövök,
Sok dolgom van még,
Nem adom fel, újra küzdök,
Nincs még itt a vég!
Jót kell tennem Nekem,
Nem magamért, Másért,
Érte, hogy ismét legyen Velem,
Érte és a boldogságért.
Tennem kell, hát küzdök,
Nem adom fel, nem én!
Küzdök amíg élek,
Mert feltámadt a Remény!

Képzeld el... Újra!

Képzeld el, ahogy a szobában újra úrrá lesz a meleg. Képzeld el, ahogy a földön fekvő szilánkok először apró, majd egyre nagyobb intenzitású remegésbe kezdenek. Képzeld el, ahogy lassan elindulnak egy fénylő középpont, a Remény felé. Képzeld el, ahogy a szilánkokból lassan újra összeáll egy alak, egy férfi, jégbe fagyva. Képzeld el, ahogy a Remény ott fénylik a "szobor" középpontjában. Képzeld el, ahogy a meleg egyre inkább leolvasztja a jeget a férfiról, aki lassan elkezd lélegezni, majd mozogni. Képzeld el, ahogy mozdulatainak immár teljes tudatában felveszi a képet a földről. Amint felemeli és ránéz, a sarokban ismét megjelenik az alak, ezúttal mosolyogva, akár a képen. Képzeld el, ahogy a férfi is elmosolyodik, érzi, ahogy a meleg átjárja testét, lelkét. Képzeld el. Elképzelted? Elképzeltél...

Éjjel, ismét

Éjjel ismét felébredek,
Ismét érzem a tekintetet.
Újra ott áll, kaszával kezében,
Jön felém újra éjszín köpenyében.
Ugyan az a kasza, ugyan abban a kézben,
A Halál van itt, újra eljött értem.
Eljött újra, most nincs kegyelem,
Eljött újra, ott áll már mellettem.
Erősebb mint bármikor, hiába minden,
Emeli kaszáját, menekvés nincsen.
Az erős lecsap, rám, a gyengére,
Hogy átküldjön az Ő földjére,
A földre, hol kísért milliók lelke,
A földre, mit öntöz milliók vére.
Átküld engem a sor végére,
Bűnös lelkek vesztőhelyére.
Csak egy pillanat! A fájdalom elvakít,
Hallom még lelkemet, még egyszer felsikít.
Az alak eltűnik, munkája elvégeztetett,
Az áldozat, Én, már kiszenvedett.
Síromon egy szál virág, színe fekete,
És a Halál. Ó, a Halál áll mellette.

Saját szerzemény...

Képzeld el...

Képzelj el egy sötét szobát. Képzelj el egy ágyat a szobában. Képzelj el egy férfit, amint az ágyban fekszik. A fűtőtest izzik, ahogy ontja magából a forróságot, de a férfi mégis fázik. Képzeld el, ahogy fekszik az ágyban, fogai ütemesen összeérnek, ahogy rázza a hideg. Képzeld el, ahogy a fagy a férfi csontjáig hatol, hogy belülről tépje szét meggyötört testét és lelkét. Képzeld el, ahogy fekszik az ágyban, bőre a hidegtől egyre jobban kékül. Lassan érzéketlenné váló kezében egy fényképet szorongat. Képzeld el, ahogy a fénykép láttán a férfi szeméből előtörő könnycseppek ráfagynak kékülő arcára. Képzeld el, ahogy a férfi meglátja, hogy a szoba távolabbi sarkában egy alak jelenik meg halványan, derengve. Az alak ugyan az, aki a fényképen mosolyog. Képzeld el, ahogy a férfi maradék erejét összeszedve felküzdi magát és minden centiméterért megszenvedve elindul az alak felé. Egyre hidegebb van. Képzeld el, ahogy a férfi lehellete úszik a levegőben, majd lecsapódik a falakra, végül megfagy. Képzeld el, ahogy a férfi kúszik, a távolság lassan csökken, a férfi szenvedése egyre csak nő. A hideg tépi szét a lelkét. Képzeld el, hogy már csak egy méter választja el a férfit az alaktól, aki ekkor elhalványul, végül teljesen szerte foszlik. Képzeld el, ahogy a férfi elfagyott teste nem bírja tovább a szenvedést, utolsó erejével még a semmibe nyög egy szót: SZERETLEK! Képzeld el, ahogy a férfi teste eldől, és a földön szilánkosra törik. A szobában újra meleg lesz, a fagynak nyoma sem marad. Az elmúlt percekre csak a férfi testjének darabjai emlékeztetnek... És egy fénykép... Képzeld el. Elképzelted? Elképzeltél...