Képzeld el...

Képzelj el egy sötét szobát. Képzelj el egy ágyat a szobában. Képzelj el egy férfit, amint az ágyban fekszik. A fűtőtest izzik, ahogy ontja magából a forróságot, de a férfi mégis fázik. Képzeld el, ahogy fekszik az ágyban, fogai ütemesen összeérnek, ahogy rázza a hideg. Képzeld el, ahogy a fagy a férfi csontjáig hatol, hogy belülről tépje szét meggyötört testét és lelkét. Képzeld el, ahogy fekszik az ágyban, bőre a hidegtől egyre jobban kékül. Lassan érzéketlenné váló kezében egy fényképet szorongat. Képzeld el, ahogy a fénykép láttán a férfi szeméből előtörő könnycseppek ráfagynak kékülő arcára. Képzeld el, ahogy a férfi meglátja, hogy a szoba távolabbi sarkában egy alak jelenik meg halványan, derengve. Az alak ugyan az, aki a fényképen mosolyog. Képzeld el, ahogy a férfi maradék erejét összeszedve felküzdi magát és minden centiméterért megszenvedve elindul az alak felé. Egyre hidegebb van. Képzeld el, ahogy a férfi lehellete úszik a levegőben, majd lecsapódik a falakra, végül megfagy. Képzeld el, ahogy a férfi kúszik, a távolság lassan csökken, a férfi szenvedése egyre csak nő. A hideg tépi szét a lelkét. Képzeld el, hogy már csak egy méter választja el a férfit az alaktól, aki ekkor elhalványul, végül teljesen szerte foszlik. Képzeld el, ahogy a férfi elfagyott teste nem bírja tovább a szenvedést, utolsó erejével még a semmibe nyög egy szót: SZERETLEK! Képzeld el, ahogy a férfi teste eldől, és a földön szilánkosra törik. A szobában újra meleg lesz, a fagynak nyoma sem marad. Az elmúlt percekre csak a férfi testjének darabjai emlékeztetnek... És egy fénykép... Képzeld el. Elképzelted? Elképzeltél...