Éjjel

Éjjel egy rémálomból kelek,
Felülök és megdermedek.
Neszt hallok a sötétben:
Egy árny jön felém, éjszín köpenyében,
Valami szörnyű csillan a hold fényében.
Fehér keze fonja körül,
Kasza az, mit maga köszörül.
Elém áll és hozza fegyverét,
Melytől lelkem nyeri rémes nyughelyét,
Melyen oly sok ember vére szárad,
Melyből tengernyi gonoszság árad.
Emeli és elönt a félelem,
Jött, hogy elvegye életem.
Küzdök vele, mert életem másé:
Szívemé és a benne lakóé.
Hát küzdök vele, nem adom fel,
Küzdök az utolsó lehellettel,
Küzdök minden erőmmel,
Küzdök én a Szerelemmel.
Meghátrál a sötét alak,
De megállítják Őt a falak.
Utolérem, nem kímélem,
Bár tudom, még eljön értem.
Eltűnik: még nincs itt az idő,
Hűlt helyén egy szál virág nő.
Felébredek reggel ágyban, melegben,
Álmodtam tán? Nézek meredten:
Egy szál virág van a kezemben.

Saját szerzemény...