Képzeld el... Újra!

Képzeld el, ahogy a szobában újra úrrá lesz a meleg. Képzeld el, ahogy a földön fekvő szilánkok először apró, majd egyre nagyobb intenzitású remegésbe kezdenek. Képzeld el, ahogy lassan elindulnak egy fénylő középpont, a Remény felé. Képzeld el, ahogy a szilánkokból lassan újra összeáll egy alak, egy férfi, jégbe fagyva. Képzeld el, ahogy a Remény ott fénylik a "szobor" középpontjában. Képzeld el, ahogy a meleg egyre inkább leolvasztja a jeget a férfiról, aki lassan elkezd lélegezni, majd mozogni. Képzeld el, ahogy mozdulatainak immár teljes tudatában felveszi a képet a földről. Amint felemeli és ránéz, a sarokban ismét megjelenik az alak, ezúttal mosolyogva, akár a képen. Képzeld el, ahogy a férfi is elmosolyodik, érzi, ahogy a meleg átjárja testét, lelkét. Képzeld el. Elképzelted? Elképzeltél...