Önző vagyok...

Önző vagyok, vágták ma a fejemhez. Önző vagyok, mikor az egyetlen nőnek, aki mellett el tudnám képzelni az életemet, azt mondom, hogy legyen boldog. Belém rúgtak, pedig már a földön feküdtem... Belém rúgott az, akitől nem vártam volna. Belém rúgott, akiért az életemet odaadnám. Még most is... Megforgatta szívemben a kést, és én ez után is Érte halok meg. Hogy boldog legyen. Boldogság... nekem nem jutott. Csak látszat volt csupán, egy álom, amiből felébresztett a fájdalom, a magány, a szenvedés... Önző vagyok, mert ez alatt az álom alatt megtettem mindent, hogy neki jó legyen, még akkor is, ha közben mndenki mással összevesztem. De én önző vagyok... Hát ez van. Hagyom, hagyok mindent, magamat is, bár utóbbit már rég elhagytam. Érte. Önző vagyok...