Éjjel, ismét

Éjjel ismét felébredek,
Ismét érzem a tekintetet.
Újra ott áll, kaszával kezében,
Jön felém újra éjszín köpenyében.
Ugyan az a kasza, ugyan abban a kézben,
A Halál van itt, újra eljött értem.
Eljött újra, most nincs kegyelem,
Eljött újra, ott áll már mellettem.
Erősebb mint bármikor, hiába minden,
Emeli kaszáját, menekvés nincsen.
Az erős lecsap, rám, a gyengére,
Hogy átküldjön az Ő földjére,
A földre, hol kísért milliók lelke,
A földre, mit öntöz milliók vére.
Átküld engem a sor végére,
Bűnös lelkek vesztőhelyére.
Csak egy pillanat! A fájdalom elvakít,
Hallom még lelkemet, még egyszer felsikít.
Az alak eltűnik, munkája elvégeztetett,
Az áldozat, Én, már kiszenvedett.
Síromon egy szál virág, színe fekete,
És a Halál. Ó, a Halál áll mellette.

Saját szerzemény...