Feltámadt a Remény,
Látom ragyogását,
Feltámadt a Remény,
Újra hallom hangját:
Ne búsulj, ne félj,
Légy erős, bizakodj,
Ne bánkódj, Remélj,
'Hisz erre vagy hivatott.
Hallom mit mond, rájövök,
Sok dolgom van még,
Nem adom fel, újra küzdök,
Nincs még itt a vég!
Jót kell tennem Nekem,
Nem magamért, Másért,
Érte, hogy ismét legyen Velem,
Érte és a boldogságért.
Tennem kell, hát küzdök,
Nem adom fel, nem én!
Küzdök amíg élek,
Mert feltámadt a Remény!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
ezt most gondold át újra. racionálisan. ép ésszel...
Nincs mit átgondolnom Laci, már átgondoltam 100x. A dolognak 2 véglete van: vagy sikerül, vagy nem. felkészültem mindkettőre és egyik miatt sem feszengek... Majd beszélnünk kéne...
akkor lehet félreértettél...
nem érted, mire gondoltam, nem értetted a mondanivalóm.
nem a föndön jársz. valahol máshol. ingatag a talaj, ahová léptél, saját szemedet eltakarva rohansz előre a mocsárba...
ha ez kell neked, hát tedd.
ha kell a fájdalom...
mert én nem értelek.
nem látok összefüggést, hogy mire jó, ha befogod a szemed, ha befogod a füled.
mire jó?
miért?
megéri?
mert amit látok (mert valljuk be, én LÁTOK), azt én nem akarom látni. inkább elfordulok, és elhagyom a helyet. számomra nem nyújt semmit a kietlen puszta, a véráztatta, tetemekkel teletűzdelt rét.
még egy valami:
ha sikerül, ha nem: gyilkos vagy.
Post a Comment